Kezdődött azzal, hogy kedden Andival odamentünk a földrajztanárhoz, hogy diszkréten és finoman közöljük vele, hogy sajnos nem tudunk menni a versenyre, mert mindketten elfoglaltak vagyunk, és mostanság engem is eléggé leköt az angol nyelvvizsgára való készülés, ráadásul még azon a héten csütörtökön egy angol versenyre is hivatalosak voltunk. A földrajz tanár pedig egyszerre csak elkezdett ordibálni velünk az egész osztály előtt, hogy ezt hogy képzeljük, hogy nem tudunk menni, meg hogy kötelező, és ha nem megyünk el, hatalmas jelenetet rendez.... Mintha ez nem lett volna az....
Na mindegy, de ez még nem is lett volna akkora probléma, mire egyszer csak felhozta, hogy milyen véletlen egybeesés az is, hogy anno. októberben nem tudtam elmenni a Kutatók délutánjára sem, ahol prezentációt tartottam volna. (A helyzet az, hogy aznap reggel eszméletemet vesztettem, mint később kiderült, kissé vérszegény vagyok...) Hát igen, biztos direkt ájultam el, hogy ne tudjam előadni a prezentációmat, amire több hetet készültem... -.-"
Ha ez még nem lett volna elég, haza kellett jönnöm a suliból, mert belázasodtam, és nagyon sz@rul voltam. Aztán elmentem az orvoshoz, kiderült, hogy valami vírust kaptam el, azért fájt a torkom is annyira. Az orvos kiírt egész hétre.
A poén csak az, hogy csütörtökön volt az angol verseny, amire hárman voltunk hivatottak az osztályból.
A prezentációt már korábban összehoztuk, hárman gyűjtöttünk adatokat a királyi családról, én pedig megcsináltam az egészet preziben, meg fordítgattam, stb...
Eljött a csütörtök és ezzel együtt az angol verseny is. Nem mentem suliba egész héten, de a versenyre bementem, mert rengeteg munkám volt benne, és a csapattársaimat sem akartam cserben hagyni.
A kiírás szerint a prezinek KÖRÜLBELÜL 3-4 percesnek kellett volna lennie, ehelyett a versenyen kijelentették (MÉG ÉPP IDŐBEN...), hogy MAXIMUM 3 perc. Hát a helyzet az, hogy a miénk kb 4 perc volt...
Voltak előttünk páran, így időben tudtam cselekedni, és áthúztam kb a fél szövegünket, ahogy tudtam rövidítettem mindent, tényleg mindent megtettem, mint később kiderült, a semmiért...
A harmadik percnél leállítottak. Pedig épp hogy a felénél jártunk, a legjobb része még csak ezután következett.
Ők viszont esélyt sem adtak, hogy végigmondjuk, ha már annyit dolgoztunk vele. Zoli még csak sorra sem jutott a szövegével.
Úgy éreztem, ez mind az én hibám. Ha akkor még jobban leegyszerűsítettem volna, vagy gyorsabban beszélek... Vagy nem is tudom, csak egyszerűen szörnyű érzés volt. :/ Megfogadtam, hogy egy ideig nem jelentkezek versenyre, mert most egy időre elég volt ez.
Ennek ellenére, úgy "jelentkeztem" versenyre, hogy ott sem voltam! (tapsot nekem :D)
A biosz tanár beírt mindenkit egy bioszversenyre, aki jövőre faktra megy, tehát szerény személyemet is...
Örülök, hogy vége ennek a hétnek. Tényleg nagyon örülök!
